2013. július 22., hétfő

Bloody Intentions 1.fejezet

Jan az emlékeibe merülve bolyongott Seoul utcáin. Lassan két hete, hogy megérkezett és máris azt kívánja ne tette volna. Még aznap éjszaka, hogy beköltözött az egyik ottani házukba, séta közben beleütközött öt fiúba. Illedelmesen meghajolt, majd tovább ment és nem is vette észre, hogy egyikük éppen rá feni a fogát. 

Az őt fojtogató emlékekbe visszakapaszkodva kanyarodott tovább a következő utcáig. Ahogy folytatta tovább az útját, pont ahhoz az épülethez lyukadt ki, ahonnan nemrég kilépett. Csodálkozott, hogy tudtán kívül a számára biztonságot jelentő hely előtt kötött ki.

Minden érzéke azt súgta, hogy feltétlenül be kell mennie és nem szabad tovább időznie. Alighogy megtette, érezte, hogy valakik közelednek. Gyorsan a villanykapcsolóhoz ment és lekapcsolta a villanyt, hogy észre ne vegyék, majd olyan halkan és gyorsan ment fel az emeletre, ahogy csak tudott.

Nem merte kifújni a levegőt és amilyen gyorsan csak tudta, bezárta az ajtót, ablakokat és elhúzta a függönyöket. Ilyenkor utálta, hogy korábban teljesen elnyomta vámpír énje érzékeit, de mit tehet most, hogy emberként él?! Titkon hálás is volt azért, hogy néha bizony igenis jelzett neki, ha úgy érezte, hogy veszélyben van.

Visszatartotta még a lélegzetét is, mikor valaki az ajtaján kopogott. Nem merte kinyitni és inkább a régi ösztöneire támaszkodva csendben meghúzta magát az egyik sarokban. Semmi kedve nem volt az áldozat szerepét játszani, de ami a legfőbb ok, hogy nem akart senkivel sem beszélni.

Miután semmi neszt nem hallott, leellenőrizte az ablakokat és az ajtókat, hogy zárva vannak-e. Szinte mindent rendben talált, de amikor belépett a szobájába, kikerekedtek a szemei. Az erkélyajtó nyitva volt és nem messze tőle az a fiú állt, akibe nemrég beleütközött.

Szinte azonnal hátrálni kezdett, majd megfordult és a bejárati ajtóhoz futott. Ki akarta nyitni, de nem volt szerencséje. Míg a zárral bajlódott, a fiú egyre közelebb ért hozzá. Remélte, hogy nem egy újabb démon, aki rá feni a fogát, majd amilyen gyorsan csak tudta kinyitotta az ajtót és kilépett rajta, de az utolsó pillanatban visszarántották.

A következő pillanatban a falnál találta magát, kezeit a feje fölé nyomták és egy forró lélegzet cirógatta a bőrét. Először megrémült, szíve kihagyott néhány ütemet, majd éles fájdalom hatolt a gerincébe és szétterjedt pillanatok alatt a testében. 

Jól tudta mi volt az az érzés.... Korábban is tapasztalta már, bár akkor nem akarata ellenére történt meg. Igen... Fogak tépték fel a bőrét és mélyedtek bele a húsába, hogy az éltető véréhez jussanak. Bárhogy próbált küzdeni, a csuklóján a szorítás erősödött és a derekán is, megakadályozva abban, hogy elszökjön, bár nem sok értelme lett volna, hiszen hamar elkapta volna ismét.

A kapálózás helyett inkább hagyta, hogy a vérét szürcsölje és nyelvével mohón döfködje a nyakán ejtett kis sebeket. Hamar érezte, hogy kezd gyengülni és jelezte is támadójának, de őt nem érdekelte, csak folytatta tovább, amit elkezdett. Hogy nyomatékosítsa próbálkozását, megfeszítette a testét és várta a hatást.

A fiú szinte azonnal elhajolt tőle és elengedte. Nem küzdött a talpon maradással, inkább megadta magát és lassan a falnak támaszkodva csúszni kezdett a föld felé. Nemsokkal később kért erős kart érzett meg a testére fonódni, amik felemelték, majd néhány pillanattal később letették egy kényelmesebb helyre. Minden bizonnyal az ágyára. Nem volt ideje ezzel foglalkozni, mert ezután minden megszűnt körülötte.

Gondolataiból a fiú zökkentette ki. Egy étkezde teraszán ült. Éppen a desszertet piszkálgatta a villájával. Alaposan megnézte magának támadóját és be kellett vallania magának, hogy igenis vonzó volt, aki után bomolhatnak a csajok. Szívesen eltöltene vele néhány forró éjszakát, ha nem kellene aggódnia amiatt, hogy folyamatosan lecsapolja.

Miket gondol? Hogy mer ilyeneken morfondírozni, mikor a fiú ennyire semmibe veszi és csak akkor keresi meg, ha inni akar?! Követte szemeivel, ahogy a pulthoz megy és leadja a rendelését, majd lassan odamegy hozzá és leül vele a mellette lévő székre. 

- Mi az? - kérdezte a fiú.

- Most komolyan gondolod, hogy csak így leülsz ide? - csattant fel rögtön.

- Te vagy az egyetlen ismerős és szeretnék enni.

- Miért? - tette fel Jan a kérdést.

- Hogyhogy miért? Éhes vagyok. - csücsörített közben Minho.

- Miért engem választottál? - tette fel a kérdést egészben.

Minho először megforgatta a szemeit, majd nagyot sóhajtott és megszólalt. - Nem tudom. Valami megfogott benned.

Nem sokra rá a fiú megkapta az ételét, amit rendelt, ő pedig bosszúsan dőlt hátra a székében és megvárta, hogy megegye a hatalmas mennyiséget, ami tányérján volt. Könnyek gyűltek a szemében. Nagyon nem akarta ezt és tudta, hogy utána elkapja, amint egy csendes és néptelen területre vagy utcára érnek.

Már kezdett beletörődni a sorsába, mikor váratlanul pittyegni kezdett a mobilja. Egy üzenetet kapott. "Ha nem akarod, hogy a többieknek is bajuk essen, a következő sarkon találkozunk!" Minho éppen a turmixát itta, mikor felállt a helyéről.

- Történt valami? - nézett rá a fiú ártatlan szemekkel.

- Semmi közöd hozzá! Maradj itt és hagyj békén! - Ahogy ezt kimondta, ott hagyta a fiút és eltűnt a szeme elől.

Egyenesen odament, ahová az üzenet írta. Egy régi ismerőssel állt szemben nézett farkasszemet. Jól tudta, hogy miért van ott és azt hitte, hogy a családjával zsarolhatja. Most jól mellé fogott. Erősen küzdött, hogy ne vámpír énje domináljon és igyekezett minden egyes szóra odafigyelni.

- Rég láttalak. - szólalt meg a férfi.

Jan nagy levegőt vett, majd dühösen kifújta. Semmi kedve nem volt ehhez az egészhez. Elég volt neki Minho, nem hogy még Khal is zaklatja. - Mit akarsz? - tért a lényegre azonnal, hisz nem akart időzni sokáig.

- Érted jöttem. - jött a válasz. - Azt akarom, hogy csakis az enyém legyél!

Felhúzta a szemöldökét és hagyta, hogy a düh eluralkodjon rajta. - Oh tényleg? Van pofád ezt mondani azok után, hogy benne volt a kezed Melissa halálában? - ökölbe szorította a kezeit. - Takarodj a büdös francba!

A férfinek egyáltalán nem tetszett a válasza. Mérgesen mordult egyet, megragadta a nyakát és a falhoz szorította. - Itt már nem az számít te mit akarsz! Lemondtál az örökségedről és azt csinálok veled, amit akarok!

- Nagyon tévedsz! - A hang nagyon is ismerős volt a lány számára. Azonnal felkapta a fejét és meglátta egyik családtagját, amint közelről egy pisztolyt szorít Khal fejéhez.


- Engedd el, különben szétloccsantom az agyad!

Khal elmosolyodott. - Edward Carnby. - a követekező pillanatban kuncogni kezdett. - Véded a régi mestered? Ez aranyos.

- Attól még, hogy emberi életet él és nem vagyunk mindannyian mellette még vámpír és egy család vagyunk. Most pedig húzd el a csíkot!

Kahl lassan hátrálni kezdett, majd villámgyorsan eltűnt a környékről. Jan olyan gyorsan ölelte meg a másik férfit, hogy észre sem vette a közelben ácsorgó és őket figyelő Minho-t.

2 megjegyzés: