2013. augusztus 12., hétfő

Bloody Intentions 2.fejezet

Minho képtelen volt nyugodtan végignézni a jelenetet. Próbálta türtőztetni magát, hisz ahogy a férfi mondta, egy családba tartoznak. Legszívesebben széttépte volna a férfit vagy jól helyben hagyta volna, hisz védő ösztöne azonnal bekapcsolt. Utálta nézni, ahogy a férfi megérinti a lányt.

Kezeit ökölbe szorította, ajkait beharapta és halk morgásokkal próbálta magát visszatartani. Ami ezután történt, arra nem számított. 

- Jól vagy? - nézett mélyen Edward a lány szemébe.

- Semmi bajom.

Ahogy kimondta, elállt a szava és elmélyedt a férfi gyönyörű zöld szemeiben. Résnyire nyitotta ajkait, majd a férfi vadul vette birtokba őket. Hirtelen elragadta őket a vágy és a következő pillanatban azt vette észre, hogy Edward egyik keze a nadrágjába, majd a bugyijába csúszik. Mutatóujjával gyengéden körözni kezdett a csiklóján, másik kettővel pedig belé hatolt.

Hátravetette a fejét a hirtelen jött érzéstől, ajkait pedig halk sóhajok hagyták el. Nem tudta mit csináljon. Ahogy a férfi egyre közelebb juttatta őt a határhoz, úgy adta át magát egyre jobban neki. Körmeivel végigkarmolt a vállain.

- Finoman.... - szisszent fel. - .... tudod, hogy erre gerjedek.

Ez volt az utolsó mondat amit hallott, mielőtt reszketve át nem lendült a határon. Lehunyta szemeit és szaggatottan lélegzett. Mikor kezdett megnyugodni, kinyitotta szemeit és oldalra fordította a fejét. Ekkor látta meg a dühösen fújtató Minho-t nem messze tőlük.

Nagyot nyelt, hisz jól tudta, hogy ezt még számon fogja tőle kérni a fiú ivás előtt vagy után. Azon kapta magát, hogy vágyakozó pillantásokat vet Minho-ra és elragadta a képzelete is. Alig várta, hogy otthon legyen.

- Gyere, haza kísérlek. - ajánlotta fel a férfi, amit örömmel el is fogadott.

Egész úton végig beszélgettek. Mintha semmi sem történt volna. Milyen perverz család lehet az övék? Mindenesetre Minho zavartan vette észre, hogy a lány halk sóhajai és a látvány, ahogy élvezi, miközben kézzel kielégítik őt is felizgatta. Talán ha ő lett volna vele nem állnak meg ennyinél.

Álljunk meg egy pillanatra! Mióta gondolkodik ő így? Mióta akarja a lányt többnek, mint élelemforrásnak? Mi ütött belé és miért zavarja, hogy egy másik férfi érintette meg? Követte őket egészen hazáig, majd se szó, se beszéd gyorsan felmászott a falon és bement a lány szobájába.

A búcsúzkodás kicsit hosszúra sikeredett, de még ezt is türelmesen kivárta. Az erkély ajtóhoz ment és várta, hogy Jan beérjen a lakásba. Hallotta, ahogy leveszi a cipőjét, a táskáját ledobja a nappaliban a kanapéra, majd a lépteit, amik egyre jobban közeledtek felé.

Nem kellett sokat várnia, máris megjelent és tátott szájjal nézte végig, ahogy lassan szabadította meg magát minden egyes ruhadarabjától, majd azokat a földre dobva bement a fürdőbe. 

Nem számolta mennyi ideig lehetett bent, de kikerekedtek a szemei, mikor a lány megjelent meztelenül a szobában a haját törölgetve és fehérneműt, illetve hálóinget keresett magának. 

Bekapcsolta a zenelejátszót, amiben kellemes zene csendült fel, egyáltalán nem fülsiketítő zajjal. Halkan szólt, mégis jól lehetett hallani. Halkan felszisszent, amint megérezte a nadrágját feszítő hatalmas dudort.

Nagyot nyelt, amikor a lány szembe fordult vele. Alaposan végigmérte őt, hogy minden egyes porcikáját el tudja raktározni a fejében. A cérna akkor szakadt el, mikor a lány elsimította nedves haját a nyakából. 
Nem várt tovább, azonnal elindult, megmaradta a lányt és szorosan a falnak préselte.

Jan felnyögött az érzéstől és lehunyta szemeit, amikor megérezte szeméremdombjánál a fiú keménységét. Először nem tudta, hogy élveznie kellene vagy félni, annyi bizonyos volt, hogy hamarosan minden kiderül.

Zavartan nézett a fiú szemeibe. Észre sem vette, hogy bal kezével a tarkóját fogja, jobbal pedig a derekát. Egyre közelebb húzódott hozzá és meglepődött, mikor Minho finoman rányomta száját az övére.

Lehunyta szemeit és átadta magát a fiúnak. Észre sem vette, hogy résnyire nyitja a száját és beszívja a fiú alsó ajkát, hogy egy normális csókot csikarhasson ki tőle. 

Minho először nem tudta, hogy mit akar a lány, majd mikor beszívta alsó ajkát és néha a nyelvével is végignyalt rajta, azonnal rájött. Jan puha ajkai időről időre kinyíltak, hogy az övére tapadjanak és egymáséit szívogathassák. Először félénken ment bele a játékba és legnagyobb meglepetésére Jan türelmesen kivárta, míg kicsit maga mögött hagyja ügyetlenségét.

Ennyire intim csókot még sosem kapott és nagyon is meglepődött, mikor a lány édes kis mozgékony nyelve is támadásba lendült. Azonnal válaszolt is az ajánlatra és próbálta a tőle legtelhetőbben csinálni. 

Lehámozta magáról a kapucnis felsőjét, de a csókot egyetlen pillanatra sem hagyták abba. Keménységét egyre jobban hozzápréselte a lány szeméremdombjához, válaszul pedig elengedte a száját és jobbra fordította a fejét. 

Világos volt számára, hogy mit akar Jan. Akárhogy próbálkozott, nem engedte, hogy megcsókolja, sőt ahogy egyre jobban hozzányomódott, zihálni kezdett és néha egy-egy halk sóhaj jött ki ajkain.

Kicsit sértődötten, de megtette, amit akart. Lassan húzta le ajkait a lány nyakán, majd nyelvével végignyalt rajta és finoman felszakította fogaival a bőrét. Elégedetten morgott minden egyes kortynál, bár a nadrágját feszítő keménysége erősebben "kiáltozott", mint a benne élő fenevad.

A legrosszabb pillanatban csörrent meg a mobilja. Mérgesen morgott, majd nagyot nyelt és felvette a mobilját. - Igen? - szólt bele. - Taemin-ah.... épp nem a legjobbkor hívsz. - Mielőtt tovább folytathatta volna, Jan rátapadt ajkaira és az utolsó csepp vért is lenyalogatta, ami még rajta volt.

- Hyung, ott vagy? - hallotta meg Jan a telefonban a fiú aggódó hangját.

- Őőőőőőő... igen. Mindjárt megyek.

Nagyot nézett, mikor a lány ott hagyta és kiviharzott az erkélyre. Szinte azonnal zihálni kezdett, hisz rosszabbik énjével viaskodott éppen magában. Közelebb lépett és a vállára tette a kezét.

- Menj. - zihálta egyre hevesebben.

- Biztos? Nem úgy tűnik, mintha jól lennél.

- Csak menj. - lökte el magától Minho-t és beviharzott a fürdőbe.

Mivel nem tudott bemenni hozzá, gyorsan előkereste a mobilját és beleírta a számát, majd megcsörgette magát, hogy meglegyen neki is a száma, majd letette az asztalra a készüléket.

- Ha kellenék, csak hívj. - ment oda az ajtóhoz és bekiabált.

Nem jött válasz. - Jan?

- Ok. - Hörögte, majd hallotta, ahogy Minho bezárja maga mögött az ajtót.

Jó pár perc eltelhetett, mikor kilépett a fürdőből és a konyhába ment. Épp a hűtőben kutakodott, kétségbeesetten keresgélt, majd miután megtalálta, azonnal kivette. Egy zacskó vér volt a kezében. Poharat nem vett elő, egyszerűen csak belemélyesztette fogait és mohón szürcsölte minden cseppjét.

A szemeteshez sétált, hogy kidobhassa az üres zacskót, de amikor visszafordult, egy ismerős hang ütötte meg a fülét.

- Ennyire ízlett?

Kikerekedtek a szemei, ahogy meglátta az ismerős alakot a félhomályban és sikítani kezdett, mikor elindult felé.

1 megjegyzés: