2013. október 8., kedd

Bloody Intentions 3.fejezet

Minho teljesen lefagyott, mikor meghallotta a lányt sikítani. A mobilja ismét csörögni kezdett és most is Taemin nevét mutatta a képernyő. Nem gondolkodott sokat, azonnal elindult visszafelé, remélve még időben érkezik.

Khal állt Jan-től mindössze alig néhány méterre. Nagyon meglepte, hogy ennyire elmerészkedik, hisz úgy tudta, hogy senki nincs vele Edward Carnby-n kívül senki nincs még a környéken sem. 

A férfi ideálisnak tartotta a támadást és addig a magáévá tenni, míg vissza nem tér az ereje. Már legalább 10 éve ezt tervezi, csak eddig még sosem adódott ilyen lehetősége, hogy senki sem védi. Nagyon lassan fogja csinálni, hogy minden pillanatát kiélvezhesse és az is sokat fog lendíteni a dolgon, hogy Jan küzdeni fog ellene és a fájdalomtól fog sikítani, nem pedig az élvezettől.

Mielőtt még bármit is tehetett volna vele Khal, hirtelen Minho törte be az ajtót és vetette rá magát, hogy megóvhassa tőle. A férfit láthatóan meglepte a fiú meglepő testi ereje és védelmező ösztöne, amit felé irányít. Ahogy őket figyelte rájött, hogy bekövetkezett az, amitől eddig rettegett és próbálta távol tartani magát: Beleszeretett Minho-ba.

Valami megmozdult benne és melegség töltötte el, bármikor ránézett. Szíve őrültként vert a mellkasában és időnként ki is hagyott néhány ütemet. Mikor megrázta a fejét és visszatért a valóságba, a fiú akkor hajította ki Khal-t az erkélyről.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva, miután odaszaladt hozzá.

- Semmi bajom. - nézett mélyen Minho szemeibe és néhány pillanatra még a lélegzete is elállt.

- Szedj össze néhány cuccot és induljunk.

- Mi? Hová? - dermedt le azonnal.

- Itt nem maradhatsz és nem szívesen hagynálak egyedül. - válaszolta nemes egyszerűséggel Minho. - Nálunk alszol.

- Tessék? Na nem! - próbált ellenkezni, de hiába.

- Nem vitatkozok!

Gyorsan telepakolták a bőröndjét és Jan a fürdőben volt, amikor Minho megjelent. Épp a fogkeféjével szórakozott, mikor a fiú kivette a kezéből és kivonszolta a szobába, hogy felöltözzön és indulhassanak végre, de ő csak még jobban megnehezítette a dolgát.

Valamit motyogott neki a fiú, de ahelyett, hogy értelmezte volna a mondatokat, azok csak egyre jobban dühítették és arra késztették, hogy támadja le őt és mondja meg neki, hogy nem egy darab hús vagy egy tárgy, amivel kedve szerint szórakozhat.

- Lassan ideje indulnunk. - mondta Minho. - A többiek is hamarosan itt lesznek.

Jan-nél betelt a pohár. Épp a bugyiját vette magára és lejjebb tolta a majdnem térdig érő pólóját, mikor elkapta Minho-t és az ágyra dobta, majd pillanatokkal később az ölébe fészkelte magát. A fiút láthatólag nagyon is meglepte a kialakult helyzet, ahogy az is, hogy most nem a szokásos dac és sértődöttség ült a szemeiben.

Eltervezte, hogy először játszadozik vele, megtapasztalja meddig mehet el és csak utána gondolkodik el azon, hogy tovább lépjenek afelé, amit korábban Taemin hívása szakított meg. Utálta, hogy Minho ilyen hatással van rá. Már attól is reszketni kezdett, hogy a fiú lassan felfuttatta a combjain a kezeit és megállapodtak a derekán.

Nagyot kellett nyelni és minden erejével visszafognia magát, nehogy nekiessen és túl hamar érjék el, aminek amúgy is meg kellett történnie. Közel hajolt hozzá, egyenesen a füléhez, hogy belesuttoghasson, de Minho megakadályozta benne.

- Most nincs időnk játszadozni.

- Beijedtél? - vonta fel a szemöldökét és ezzel elérte, amit akart.

Minho azonnal magához húzta és vadul megcsókolta. Úgy tépte ajkait, mintha legalább ezer éve nem tehették volna meg. Szinte azonnal tudta, hogy ő is vesztett, mert hagyta magát elcsábítani. Hogy megerősítse a fiút abban, hogy ő irányít, finoman mozogni kezdett a már amúgy is hatalmas keménységén, amit a farmerján keresztül is nagyon jól érzett.

A legváratlanabb pillanatban Minho fordított a helyzeten és átfordult vele az ágyon, majd amilyen gyorsan csak tudta, kibontotta a nadrágját, lehúzta róla a bugyit és egyetlen hatalmas lökéssel belé hatolt. Akaratlanul is egy halk nyögés jött ki mindkettejük száján, de arra nem számítottak, ami ezután következett.

A többiek a szoba ajtajában álltak, amikor felemelte a csípőjét, hogy még mélyebbre hatolhasson.

- Ti meg mit csináltok? - kérdezte meglepetten Jonghyun.

- Ideje lenne indulni. - csatlakozott Key is.

Alaposan végignéztek rajtuk, aztán sorra mindannyian elpirultak.

- Ti most.... - halt el Taemin hangja, amint realizálódott benne, hogy miben zavarták meg őket.

- Erre nincs időnk! - siettette a dolgokat Onew.

Mindannyian kimentek és megvárták, míg Minho is követi őket, hogy hagyják felöltözni. Ez közel volt. Nagyon közel. Dühösen fújtatott egyet, majd felkelt az ágyról és elkezdett öltözködni. Cseppet sem volt ínyére a helyzet és gondolatban magát is homlokon billentette, hogy hagyta volna magát.

Amint végzett, csatlakozott a fiúkhoz és elindultak hozzájuk. Az egyik közeli metró állomásra mentek és várták a járművet. Minho aggódva bámulta a síneket.

Egyáltalán nem akarta az egészet. Mégis hogy gondolja, hogy elszakíthatja mindentől és mindenkitől? A vágy és a melegség, amit a fiú iránt érzett, most visszaváltozott haraggá és utálattá.

Elindult visszafelé, de nem jutott messze, mert egy erős kar megragadta a csuklóját és visszarántotta. Pillanatokkal később a falnak nyomta, kezeit a feje fölé emelte és közelebb hajolt. - Mondd csak... megakarsz halni? - zihálta dühösen. - Ha nem teszed amit mondok, olyan dolgokat teszek veled, amit el sem tudsz képzelni!

Csak nevetni tudott. - Nem ijesztesz meg.

Minho közelebb húzódott és mélyen a szemeibe nézett. - Komolyan beszéltem.

Megtette a hatását a mondanivalója, mert azonnal befejezte a küzdést és azt tette, amit mondtak neki. Minho végig fogta a kezét és a metrón ölelte, ha kellett. Bár utálta a helyzetet, egyszerre keveredett benne minden érzelme. 

Ismét egy metróra vártak és mikor megérkezett, ő automatikusan bújt Minho-hoz és mélyen beszívta az illatát. Néhány megállóval később, hirtelen fékezett le, ők pedig egy ülő helyen kötöttek ki, ő pedig a fiú ölében. Nem mászott ki belőle, csak ült addig, ameddig meg nem érkeztek abba az utcába, ahol laktak.

Nem messze a házuktól volt a metrófeljáró. Még mindig úgy érezte, hogy enélkül is meg lehetett volna oldani a helyzetet. Egyszerűen elég lett volna annyi, hogy beköltözteti magához Edward-ot és szól a többieknek, akik kicsivel több, mint egy nap alatt ott vannak.

Szó nélkül követte Minho-t, pontosabban hagyta, hogy vezesse és nem mozdult el mellőle. Az érzés, hogy birtokolják és megfosztják a szabadságától ismét fojtogatni kezdte. Elviselhetetlenebb volt, mint eddig bármikor, hisz a családjából senki sem volt vele, ráadásul nem a saját házában volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése